CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2011. február 28., hétfő

Kommentek

Szolgálati közlemény:
sikeresen kijavítottam a hibát a megjegyzés-küldésben. Működés tesztelve, minden ok. :)
Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott észre vennem és "kivégeznem" ezt a hiányosságot!

2011. február 24., csütörtök

Depression

Annak ellenére, hogy a múlt héten végre-végre munka nélkül tölthettem néhány napot, ez a hét különösen fárasztónak és Ágit próbálónak bizonyul.
Azt hittem, most majd újult erővel, teljesen regenerálódva ugorhatok be újra a mókuskerékbe... de a tények sajnos nem ezt mutatják. Valami nem az igazi. Valami nem a régi. Valamit nem találok.
Kialudt a tűz.
Igyekszem... minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam a régi lelkesedést, de folyamatosan úgy érzem, hogy csak taposom a vizet magam alatt és egyre mélyebbre süllyedek. Azok a dolgok, amik iránt régen lelkesedtem, amik lázba hoztak... valahogy eltűnni látszanak. Marad helyettük a kétségbeesett kapálózás.
Vajon lesz ez még valaha máshogy?

Az elmúlt napokban-hetekben megint úgy érzem, hogy egyre jobban húz le az ár... kevés az erőm, lassan nem marad belőlem semmi.
Szeretnék megfelelően jelen lenni, döntéseket hozni, prezentálni, tanácsokat adni, tárgyalni... de mindig, minden percben úgy érzem, hogy nem vagyok teljesen jelen. Hiányzik a só a levesből.

Valahogy minden kifolyik a kezemből.
Minden csak elkezdődik, semmi sincs befejezve... körülnézek és csak a romokat látom. Sehol egy kőműveslapát.
Aztán meg az a kis idő amit itthon töltök... passzívan tudomásul véve, hogy már megint elment egy nap. Ez sem valami kreatív.

Az egyetlen ami még valamennyire lázba tud hozni: a barátaim szeretete.
Hogy itt vannak... közös programjaink vannak... nagyokat beszélgetünk... és néha célt is kapok azzal, hogy segíthetek nekik. Talán csak hallgatással. Talán egy jó ebéddel. Talán egy öleléssel. De valamire talán mégis csak jó vagyok... láthatom a mosolyt az arcukon. S ez elég.
De néha... egyre gyakrabban érzem: valami nem oké. Amit ezekben a kapcsolatokban kapni engedek magamnak nem tesz igazán boldoggá.
Mégsem tudok megnyílni... százból egy felé sem. Hogy engedjem, hogy néha engem is szeressenek kicsit.
Vajon mi lesz ennek a vége?
Hol vagyok én?
Meddig sanyargathatom büntetlenül magam?
Mikor hagyom végre bárkinek is, hogy egy közepesen felszínes kapcsolatnál közelebb kerüljön hozzám?
S vajon mi lenne az "elég"?

Elég...
Elég a panaszból!
Bocsánat, hogy nem voltam elég erős ezt magamban tartani!
Igyekszem. Ígérem.

Jó éjt Mindenkinek!

2011. február 14., hétfő

Valentine's Day

A mai bejegyzés címét puszta idegborzolásnak szántam... mert olyan, hogy Valentin Nap számomra nem létezik, sőt! Nem értem, minek kell átvenni mindenféle hülye ünnepet Amerikából... a sajátjainkat meg lassan már elfelejtjük. Így lett Halloween a Mindenszentekből is. És haragszom.

Nna. Most, hogy ezen túl vagyunk, bejelenthetem a nagy hírt: ma hivatalosan zobagi lettem.
Furcsa érzés.
Pont ma... ugyebár.
Mert annak ellenére, hogy nem érdekel ez az egész szivecske-mizéria, azért mégis feltűnt, hogy amíg mindenki piros rózsával a kezében rohangált ma az utcán, én épp a hivatalban intéztem a névváltoztatásomat. Hm.
És most jön majd még csak a java: az Okmányiroda. Ahol majd jó sok pénzen visszavásárolhatom ami mindig is az enyém volt. Szörnyű.

De ne tessék aggódni, minden rendben velem.
A barátaimnak (és néha a szervezőkészségemnek) hála az elmúlt héten minden nap került a hasamba meleg kaja... ami nem csak a közérzetemen, de már a mérlegen is meglátszik. :)
Oké-oké, persze még mindig el kell mennem egyel kisebb farmert vásárolni, de ez már csak részletkérdés.
Most úgyis jó idő lesz, meg mozgás - március 12-én futom az idei első félmaratonomat -, meg kirándulás és motorozás és jó levegő, meg móka-kacagás... és majd jól visszanövök a bőrömbe. :)

Búcsúzóul, és ezt a különleges napot megkoronázandó álljon itt egy jó zene...


Boldog névnapot, Bálintok! ;)

2011. február 3., csütörtök

49

Ahogy sejtettem... elég félelmetes.
Néha már átlátszónak érzem magam. Csak megyek az utcán, olyan, mintha csak a ruhám lenne én meg valami füstgomolyag benne, és arra gondolok talán így érezhetik magukat a szellemek...
Még emlékszem, amikor két éve kitűztem célul az 52-t... mondván, az a versenysúlyom. Nem mondom, innen alulról nézve jó is volt annyinak lenni! :)
Szóval asszem jó lesz ezt abba hagyni... még a végén nem bírom majd el a motort... pedig nem is egy hű de nagy példány.
Ez úton indítanám a felkérést: valaki hívjon fel mindig plíz, ha kaja idő van. Akkor talán majd nem felejtem el... ;)

2011. február 2., szerda

Work, work...

A mai (ill. a tegnapi) nap nehezen indult... és még mindig tart.
Őszintén szólva rég elvesztettem az irányítást - nem tudom, mi hajt még mindig előre. Az utóbbi hónapokban olyan szinten szipolyoztam ki a testemet különféle válogatott módszerekkel, hogy néha elcsodálkozom, hogy még mindig élek... nem, hogy dolgozni tudok és épkézláb döntéseket hozni!
A reggeli mérlegelés már engem is megdöbbentett... nem kizárt, hogy a következő már négyessel kezdődő értéket mutat. Ha belegondolok, hogy alig fél évvel ezelőtt még majd' 60 voltam...
Talán itt lenne az ideje pánikba esni?

Mégis... nagyon fura. Mert mindezektől függetlenül egyáltalán nem érzem magam olyan rosszul, mint kéne. Szóval most nem panaszkodni akarok, ne értsetek félre... egyszerűen tényként közlöm, hogy elértem egy határt.
Amióta kitűztem, angyalként lebeg fölöttem a szabadságom kezdőnapja: február 14-e.
Elképesztő módon vágyom már egy kis kikapcsolódásra!!

Éééés már a program is megvan! :)
Wellnesselni megyek.
Még ki kell ugyan írnom a tendert arra, hogy mégis kivel ;) ... de ez már csak a hab a tortán.

Így hát ha fél lábon is, de lenyomom még ezt a másfél hetet - s megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból -, aztán szépen bezárom a laptopomat egy szekrénybe, kikapcsolom a céges telót és agyő, Budapest!
Néha a munkamániásoknak is jár egy kis relax, nem igaz? :)

Addig is jusson mára is egy aktuális zene... hátha feldob valakit: