CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2011. április 22., péntek

Hiányos dokumentáció...

Azt hiszem, ideje volna megreparálnom a fényképezőgépemet, mert ez nem állapot, hogy nem tudom dokumentálni az eseményeket! Hüpp...

Pedig annyi minen történt mostanában...
Például voltunk Petivel az EMAT-on, persze most is ő fotózott, és azóta sajnos nem jutottunk odáig, hogy ezekből én is hozzá jussak párhoz.

Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem adom fel (na nehogy már a punnyadás győzzön!!), és 10-én lefutottam a Vivicittá Félmaratont. Az eredmény a leggyengébb lett az eddigi három közül (2:12:15), de ez után a tél után igazán büszke vagyok rá. Arról nem is beszélve, hogy az út felén szembe fújt az erős szél, ráadásul az orrom is leégett, mert ki gondolt arra, hogy április elején ereje van a napnak?


Összességében elmondhatom, hogy egy újabb szép élményt szereztem, ami új erővel töltött fel. Így hát tovább erősödött (illetve új értelmet kapott) az az elhatározásom is, hogy az ősszel legyőzöm a maratoni távot. Huszonhárom hetem van felkészülni. Találtam egy edzéstervet, amit követni fogok: 20+1 hetes program. Viszont azt hiszem, elkövettem egy hibát, amikor a napi teljesítendő kilométereket összeadtam. Félelmetes volt látni azt a négyjegyű számot...De nem érek rá ilyeneken szörnyülködni. A cél adott, már csak teljesíteni kell.

Ezen kívül ott az új kihívás a munkahelyemen. A múlt csütörtökön volt az interjú, hétfő óta tudom, hogy elsejétől más munkám lesz. Izgatott vagyok és nagyon várom. Úgy érzem, az új feladatok illenek majd hozzám és remélem, hogy eredményes leszek benne. Itt az idő már arra is, hogy végre aktiváljam az angol tudásomat is. Elvégre nem azért tanultam évekig, hogy aztán ne használjam, mert félek tőle!

No, mi is történt még... kész lettek az új papírjaim. Jó adag utánajárást jelentett, többször meg is fogadtam közben, hogy ilyet többet sosem teszek... de megvannak, mindent bejelentettem és kicseréltettem, mission completed! :)

S lássuk utoljára, ami a legviccesebb: még nem tudtam megfejteni, mi az oka... de úgy másfél hete rámtört a háziasszonykodhatnék. Az első ilyen napomon egy tuti kis vacsora kerekedett - fűszeres, sült csirkecombból, krumpliból és paradicsom salátából. A desszertnek szánt gesztenyepüré aznap érintetlen is maradt. Ez a hét pedig a húsvéti kuglóf jegyében telt el. Minden éjjel nekiláttam egynek... végül a negyedik lett az, amire azt mondhatom: tökéletes. Íme a folyamat képekben:



 

Így hát Ági, a hivatásos antikonyhatündér akcióba lépett és eddig egész jól veszi az akadályokat. Nem tudom, meddig fog most nálam tartani ez a dolog, de egyelőre nagyon élvezem.
Annak ellenére, hogy már vagy másfél hónapja nem eszem húst... ami okozott pár kisebb-nagyobb bonyodalmat az elmúlt hetekben. Az "elvonási tünetekről" nem is beszélve. (Mondtam már, hogy húsevő vagyok?!)

Szóval képzelhetitek, mennyire várom már a húsvétot, amikor is fogok egy szééép nagy és szaftos sonka szeletet, kanyarítok mellé egy nagy szelet kalácsot, felvágok pár főtt tojást, majd csapok egy nagy kanál tormát a tányérom még szabad szélére... hmmmm.
Na, megyek is aludni, hogy ez a pillanat minél előbb eljöjjön!

Jó éjt és csodálatos nyuszis-tojásos-locsolós hétvégét, valamint jó pihenést Nektek!