Depression

Annak ellenére, hogy a múlt héten végre-végre munka nélkül tölthettem néhány napot, ez a hét különösen fárasztónak és Ágit próbálónak bizonyul.
Azt hittem, most majd újult erővel, teljesen regenerálódva ugorhatok be újra a mókuskerékbe... de a tények sajnos nem ezt mutatják. Valami nem az igazi. Valami nem a régi. Valamit nem találok.
Kialudt a tűz.
Igyekszem... minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam a régi lelkesedést, de folyamatosan úgy érzem, hogy csak taposom a vizet magam alatt és egyre mélyebbre süllyedek. Azok a dolgok, amik iránt régen lelkesedtem, amik lázba hoztak... valahogy eltűnni látszanak. Marad helyettük a kétségbeesett kapálózás.
Vajon lesz ez még valaha máshogy?

Az elmúlt napokban-hetekben megint úgy érzem, hogy egyre jobban húz le az ár... kevés az erőm, lassan nem marad belőlem semmi.
Szeretnék megfelelően jelen lenni, döntéseket hozni, prezentálni, tanácsokat adni, tárgyalni... de mindig, minden percben úgy érzem, hogy nem vagyok teljesen jelen. Hiányzik a só a levesből.

Valahogy minden kifolyik a kezemből.
Minden csak elkezdődik, semmi sincs befejezve... körülnézek és csak a romokat látom. Sehol egy kőműveslapát.
Aztán meg az a kis idő amit itthon töltök... passzívan tudomásul véve, hogy már megint elment egy nap. Ez sem valami kreatív.

Az egyetlen ami még valamennyire lázba tud hozni: a barátaim szeretete.
Hogy itt vannak... közös programjaink vannak... nagyokat beszélgetünk... és néha célt is kapok azzal, hogy segíthetek nekik. Talán csak hallgatással. Talán egy jó ebéddel. Talán egy öleléssel. De valamire talán mégis csak jó vagyok... láthatom a mosolyt az arcukon. S ez elég.
De néha... egyre gyakrabban érzem: valami nem oké. Amit ezekben a kapcsolatokban kapni engedek magamnak nem tesz igazán boldoggá.
Mégsem tudok megnyílni... százból egy felé sem. Hogy engedjem, hogy néha engem is szeressenek kicsit.
Vajon mi lesz ennek a vége?
Hol vagyok én?
Meddig sanyargathatom büntetlenül magam?
Mikor hagyom végre bárkinek is, hogy egy közepesen felszínes kapcsolatnál közelebb kerüljön hozzám?
S vajon mi lenne az "elég"?

Elég...
Elég a panaszból!
Bocsánat, hogy nem voltam elég erős ezt magamban tartani!
Igyekszem. Ígérem.

Jó éjt Mindenkinek!