Work, work...

A mai (ill. a tegnapi) nap nehezen indult... és még mindig tart.
Őszintén szólva rég elvesztettem az irányítást - nem tudom, mi hajt még mindig előre. Az utóbbi hónapokban olyan szinten szipolyoztam ki a testemet különféle válogatott módszerekkel, hogy néha elcsodálkozom, hogy még mindig élek... nem, hogy dolgozni tudok és épkézláb döntéseket hozni!
A reggeli mérlegelés már engem is megdöbbentett... nem kizárt, hogy a következő már négyessel kezdődő értéket mutat. Ha belegondolok, hogy alig fél évvel ezelőtt még majd' 60 voltam...
Talán itt lenne az ideje pánikba esni?

Mégis... nagyon fura. Mert mindezektől függetlenül egyáltalán nem érzem magam olyan rosszul, mint kéne. Szóval most nem panaszkodni akarok, ne értsetek félre... egyszerűen tényként közlöm, hogy elértem egy határt.
Amióta kitűztem, angyalként lebeg fölöttem a szabadságom kezdőnapja: február 14-e.
Elképesztő módon vágyom már egy kis kikapcsolódásra!!

Éééés már a program is megvan! :)
Wellnesselni megyek.
Még ki kell ugyan írnom a tendert arra, hogy mégis kivel ;) ... de ez már csak a hab a tortán.

Így hát ha fél lábon is, de lenyomom még ezt a másfél hetet - s megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból -, aztán szépen bezárom a laptopomat egy szekrénybe, kikapcsolom a céges telót és agyő, Budapest!
Néha a munkamániásoknak is jár egy kis relax, nem igaz? :)

Addig is jusson mára is egy aktuális zene... hátha feldob valakit: