Ahogy sejtettem... elég félelmetes.
Néha már átlátszónak érzem magam. Csak megyek az utcán, olyan, mintha csak a ruhám lenne én meg valami füstgomolyag benne, és arra gondolok talán így érezhetik magukat a szellemek...
Még emlékszem, amikor két éve kitűztem célul az 52-t... mondván, az a versenysúlyom. Nem mondom, innen alulról nézve jó is volt annyinak lenni! :)
Szóval asszem jó lesz ezt abba hagyni... még a végén nem bírom majd el a motort... pedig nem is egy hű de nagy példány.
Ez úton indítanám a felkérést: valaki hívjon fel mindig plíz, ha kaja idő van. Akkor talán majd nem felejtem el... ;)
2011. február 3., csütörtök
49
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése